Vác, Tragor Ignác Múzeum Pannónia Ház Köztársaság út 19.
 Megint nagyot alkotott a karikatúra-történet feldolgozásában kollégánk, Gyöngy Kálmán. A 2008-ban megjelent Magyar karikaturisták adat- és szignótára 1848-2007 c. kötete után most Díjnyertes Karikatúrák, asztaltársaságok és kiállítások címmel új könyvet adott ki. Míg az előbbi 474 oldal volt, az újabb 576. Nem semmi!
A kötet rövid összefoglalóval kezdi a magyarországi művészeti oktatásról. Az asztaltársaságok, művészeti, grafikai és karikaturista körök, csoportok, szerkesztőségek bemutatása már nagyobb terjedelmet igényelt, hiszen 1848-tól a feltörekvő polgárság számára presztízskérdés volt az újságok támogatása, a szellemi élet fellendítése mellett az üzleti reklám, és persze a politikai propaganda. A karikatúra pedig nagy népszerűsítő erő! (És fordítva is…) A könyv végig veszi a megjelenő vidéki és pesti élclapok, a Dongó, Darázs, Paprika Jancsi, Garabonciás diák, Színházi Figaró, Villám, Üstökös, Bolond Miska, és a többi szerkesztőséget és rajzolóit, és ahol talál forrást, munkásságukat is az időrendben a 19. századtól a ma is élő, már elfeledett és még ismerős nevekig. Már a századik oldal körül járunk, amikor a művészek, grafikusok, karikaturisták lazább vagy "hivatalosabb" szervezetei, egyesületei, asztaltársaságai kerülnek sorra. A Magyar Grafikusok Egyesülete (1908), a Kecskeméti Művésztelep (1910 körül), a Fészek, a New York, az Abbázia és a többi mellett 1930-tól a magyar újságrajzolók is egyesületbe szerveződtek. Külön fejezetet érdemel a Ludas Matyi (194-1993), a korszak egyedüli humoros lapjának szerkesztőége és rajzolói. Itt már fekete-fehér és színes képek is kerülnek a szövegek közé. A Fiatal Karikaturisták Studiója (1968) – melyről Császár Tamás visszaemlékezését idézi a könyv – olyan karikaturistákat indított útnak (a Ludas szerkesztőségébe), mint Brenner György, Dallos Jenő, Földes Vilmos, Tóth Gyula. Köztük vannak az azok a fiatalok, akik közül a rendszerváltás utáni legismertebb karikaturisták kerültek ki, Békési, Leho és Czki, Marabu, Tettamanti, Rau, Dunai, Krenner, Gáspár. És jön a Hócipő, Jókó, Nemes, Fenekovács, jön a Veszett veréb, a Móricka és a KOKSZ műhely, a valamint a Karikatúra szövetség. A MÚOSZ két szakosztálya közül valamiért csak a Karikatúraművészeti szakosztály szerepel a könyvben, és sajnálom azt is, hogy a 2023-24-ben 11 hónapot megélt Ludas Mátyás említése is hiányzik a kötetből. A 275-ik oldaltól kiállítások, díjak sorakoznak a könyv végéig. Ha teljességről bizonyára nincs is szó, azért 250 oldalnyi kitűnő kiállított vagy díjazott rajz közt szinte mindenki, aki számít(ott), találkozhat saját munkájával is. A kötet Gyöngy Balázs cégétől rendelhető meg, 10000 forintos áron, ezen a címen: [email protected], vagy a cég honlapján: https://vitanum.hu/ . Telefon: 36209442585  Google fordításban teszem ide a blogba ezt a Charlie Hebdo interjút, mert a kérdés, hogy meddig mehetünk el a szatírában, bennünket is érzékenyen érint, még akkor is, ha már alig van a hazai sajtóban karikatúra, vagy rendszeresen publikáló karikaturista. Az eredeti cikk ingyenesen elérhető itt.
"Crans-Montana két tabut egyesít: a halált és a gyermekkort": Charlie visszatekint a legnagyobb vitákra Jean-Loup Adénor Főszerkesztő-helyettes 13 perc olvasási idő Közzétéve: 2026. március 12., 17:17. Módosítva: 2026. március 12., 17:43. A Charlie Hebdónál közel negyven éve halljuk, hogy "túl messzire mentünk", hogy "ezúttal túl sok volt", vagy újabban, hogy egyesek már nem Charlie-k. A "Charlie Hebdo, az újság, amely mindenkit idegesít" című különkiadás megjelenése alkalmából Riss, a szerkesztőség igazgatója, és Gérard Biard, a főszerkesztő, felidézik a felháborodásnak ezt a nagyon sajátos történetét, amely elkerülhetetlenül kíséri bizonyos karikatúrákat. Megragadják az alkalmat, hogy részletesebben kifejtsék a fekete humorról és a sajtókarikatúrákról alkotott elképzeléseiket, amelyek szükségszerűen határátlépő és megosztó művészeti formát jelentenek. A MÚOSZ székházban, a Sajtónap alkalmával több, mint félszáz képpel megnyílt MIMAGYAROK c. kiállításunk. Többen voltunk ott a szakosztályból is, és egyhangúan állíthatjuk, hogy sikeres volt a tárlat, sok elismerést kaptunk ismert újságíró kollégáktól is. Az ünnepélyen Kós Misinek átadtam a Kétfilléres-díjat, én pedig a MÚOSZ Aranytoll életműdíját kaptam meg.
Molnár Valéria művészettörténész március 16-án nyíló kiállításon mutatja be Az ÉS grafikusai 1960-1979 c. könyvét. A kiállításon más művészekkel és csoportokkal együtt szakosztályunk is részt vesz, ÉS címmel, irodalomhoz kapcsolódó karikatúrákat állítunk ki
A kiállítás szervezője Urszinyi Fehér Csaba, a MÚOSZ Magyar Karikatúra és Művészeti szakosztály elnöke. A megnyitó március 16-án délután 18 órakor lesz a Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány kiállítótermében, megnyitja: Halász Géza 1132 Budapest, Visegrádi utca 6. fszt.1 
Készülünk a MIMAGYAROK kiállításra. Első bemutatkozás március 12-én, a MÚOSZ székházban lesz a Magyar sajtó napja alkalmából.
A kiállítás nem csak itthon fog vándorolni, hanem Szlovákiában is több helyre.  Van egy könyvem, online. Mit gondolok a humorról, a karikatúráról? Nem vicc! Itt elolvashatod: https://simplebooklet.com/mekkorapoen Itt pedig kedvcsinálónak egy fejezet: Kreatív disszonancia Miközben Leon Festinger szociálpszichológus 1958-ban kognitív disszonanciának nevezte el azt az aggodalmat, amit az emberek a döntéseik következményeitől tartva éreznek, mi karikaturisták már ezer éve abból élünk, hogy ezt az aggodalmat nevetéssel feloldjuk. És amikor 1978-ban Herbert Simon Nobel-díjat kapott a gondolkodástudományban elért sikereiért, és ennek kapcsán az emberek belátták, hogy váratlan, bonyolult helyzetekben nem is nagyon tudhatnak minden szempontból ésszerűen dönteni, mi, humoristák megint csak mosolyogtunk, mert már ezt is régen tudtuk. Aztán most sem búslakodunk sokat, amikor a számítógépek másodpercenként több millió műveletet elvégezve, döntéseinkhez hatalmas adattömegekkel szolgálnak, miközben remekbe szabott döntési modellekkel dolgoznak, és elhatározásunk várható eredményéről jósnő helyett akár a mesterséges intelligenciát is megkérdezhetjük – jó vagy rossz döntéseink továbbra is bonyolult környezetben, korlátozott elménkben születnek: a humor forrása tehát soha nem apad el.
A humor eléd tárja, hogy nevetségessé is válhatsz, ha másképp döntesz, mint ahogyan ésszerű lenne – ne vezhetnénk kreatív disszonanciának, mert olyan módon tárja eléd az ellentmondásokat, hogy ne téveszthesd el, hogy felfigyelj rá. Szándékosan tár eléd végletesen – és bár logikailag hibátlan, mégis – irracionális viselkedésről szóló karikatúrákat.
A humor gyakran használja a szélsőség, a meglepetés eszközeit, hiszen ezek mozdítják ki leginkább fantáziánkat, ezek sarkítják legjobban kérdéseinket is, válaszainkat is. Meglepő hatásokra hagyományos módon reagálni, vagy várt eseményekre meglepő választ adni – a humor bevált módszere. Talán éppen azért nevetünk ezeken a karikatúrákon, mert bár nem is gondoljuk, de a rajzokon saját magunkat látjuk. Kaján Tibor, a pár éve elhunyt karikaturista kiállításának megnyitóbeszédét így fejezte be: Nézzük meg magunkat!
Különös hangulatú, különleges kiállítás nyílt tegnap este a Fugában. A vakolatlan téglafalak az utcát varázsolták be a kiállítótérbe, otthonos keretet adva az utcán élőkről készült dokumentarista grafikáknak, melyeket Szerényi stílszerűen a hajléktalanoknak otthont adó karton csomagolóanyagokra rajzolt.
Ulrich Gábor megnyitója után Szerényi egy frissen megjelent tanulmányból olvasott fel, melyben a szerző (Stumpf István) Bibó István kapcsán írt a szegénységről, a társadalmi egyenlőtlenségről és az értelmiség felelősségéről. Nem lett volna igazi a megnyitó, ha Szamócza, aki nem "az" a szamóca, hanem egy hajléktalan költő, el nem mondja már elhunyt költőrása, majd saját versét is.
GRAFICISTA - két elhunyt barátunkra is emlékeztet honlapunk címe. Andrassew Iván alkotta ezt az új szóösszetételt Tettamanti Béláról. Graficista, vagyis grafikus publicista. A sajtókarikatúra - ahogy az írott sajtó is - a mának dolgozik, máról holnapra gondolja ki ötleteit, rajzolja le, amit éppen ma gondol arról, ami éppen ma történik a világban. Az olvasók pedig egyszer megnézik, és lehet, hogy holnapra már el is felejtik. A karikatúrát könnyű műfajnak tekintik. Pedig ahogy más műfajoknak is megvan a maguk könnyű és komoly változatuk - a lakodalmastól az operákig - a karikatúra is néhol szexi, néhol közhelyes, néhol bölcs, elgondolkodtató, néhol pukkasztóan sértő, gyenge firka vagy művészi alkotás, sokszor tényleg felejthető. Vannak azonban publicisták, akiket nem felejt el az olvasó, számon tartja az irodalomtörténet, emlékezetét az utókor is ápolja. A fotósok munkáit is számon tarják, archívumok, múzeumok őrzik. Karikatúrákat Magyarországon néhány gyűjtő őriz, van, aki ki is állítja, Réber Lászlónak és Sajdik Ferencnek állandó kiállítása is van, de nincs karikatúra múzeumunk. Gyöngy Kálmán karikaturista, lelkes gyűjtő, hatalmas kutatómunkát végzett, amikor összegyűjtötte 1848-tól napjainkig a legkülönbözőbb sajtótermékekben megjelenő karikatúrák alkotóinak nevét, nyomozott életrajzuk után és lexikonban kiadta. Honlapunk ennek a ma élő, létező műfajnak kíván teret adni - a maga módján.
Már csak egy lépés lenne egy magyar karikatúramúzeum!
Remekül sikerült a mai Civil Szalon! A 10 legjobb magyar karikaturista közül öten emlékeztek a csodás Sajdik Ferencre. Halász Géza, Krenner István, Pápai Gábor, Kós Mihály és Fenekovács László, akik egy közös rajzot is készítettek. Az este keretét a kiváló Lutter Imre és a nagyszerű barát Jávori Fegya adtàk. Köszönet minden közreműködőnek! (Kocsis András Sándor facebook bejegyzése)
A sikeres kiállítás finisszázsa után kis körben Szalóczi Gézával, aki egy hónapja megnyitotta, most pedig feleségével, Nádasdy Erikával adták elő verseit kutyákról, macskákról. A kiállítók képviseletében Diós Magda, Fenekovács László, Deák Kázmér, Kós Mihály és Halász Géza.
A szó veszélyes fegyver – hallható egy magyar slágerben. Ha ez így van, akkor a humor, a karikatúra százszorosan az. Elég egy jól célzott rajz, és már semmit nem kell mondani, az üzenet telitalálat lehet. Ráadásul a karikatúrához nem kell nyelvtudás, tolmács, a humor egyetemleges.
Éppen ezért a Magyar Újságírók Országos Szövetsége sok-sok hiábavaló állásfoglalás után úgy döntött, a szavak mellé küzdőtársnak hívja a karikatúrákat is, talán a képi ábrázolásból jobban érthetővé válik, miért aggódunk annyira a sajtószabadságért. Ez a kis könyv egy válogatás a Sajtószabadság2024 című pályázatra érkezett művekből, valamint a Karikaturista szakosztály tagjainak rajzaiból. Ismerjék meg innen a magyar valóságot, a karikaturisták tolmácsolásában. Kocsi Ilona elnök Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) "Ezen a héten Charlie a 2015. januári támadások tizedik évfordulójáról emlékezik meg. És hogy ezt méltó módon ünnepeljük, néhány hónappal ezelőtt elindítottunk egy nagy versenyt, amely minden hivatásos karikaturistát arra hívott, hogy "nevessen Istenen". Mindazok, akik belefáradtak az Isten és a vallás által vezetett társadalomba, azok, akik belefáradtak abba, hogy úgynevezett jó és gonosz áztatja őket, azok, akiknek elegük van az életünket diktáló vallási vezetőkből, részt vehettek versenyünkben. A legjobb rajzok a Charlie Hebdo különszámában jelentek meg január 6-tól, hétfőtől az újságárusoknál. Itt vannak!" - olvasható a CHarlie Hebdo honlapján.
A pályázat nyerteseként három kollégánk is bekerült a lapba, Békési Joe, Kós Mihály és Rák Béla. Bár a lap szerkesztői nem tudták megállapítani mindhármuk nemzeti hovatartozásukat, így két esetben a "pays inconnu", vagyis "ország ismeretlen" megjegyzés látható, azért mi büszkék lehetünk honfitársaink sikerére.
Nemzetközi politikai karikatúra kiállítás nyílt a ferencvárosi Csiga parkban, ami alaposan meglepett bennünket. Idézem Pápai Gábor bejegyzését a Facebook-ról:
Bréking van a mi utcánkban! Mikor tavaly Tomas Lukačka meghívott egy négy országra (V4) szóló szabadtéri kiállításra, kiderült, hogy Pesten nincs helyszínük. Összehoztam a Suziékkal, hogy rendezze a Ferencváros, ők mindig segítenek. Annyira jól sikerült lepasszolni a feladatot, hogy meg is rendezték, csak én nem tudtam róla, hogy MA DÉLUTÁN 3-KOR LESZ A MEGNYITÓ A CSIGA PARKBAN! Gyertek Hát páran ott voltunk, készült körkép is. 
NÉPSZAVA 2023. szeptember 6.  A csoportos tárlaton szereplő munkákat tíz rajzoló jegyzi, akik hol finoman, hol merészebben nyúlnak a meztelenség témájához.
A kiállítás ötletgazdája Fenekovács László karikaturista volt, akit egy konkrét eset ihletett meg. Tavaly kiállított volna az Újbuda Galériában, de néhány, meztelenséget ábrázoló képe provokatívnak bizonyult. – Kihelyeztük a képeit, de a hely kurátorai közölték velünk, hogy azokból pár, meztelen alakot ábrázoló művet nem lehet bemutatni, mert azok a gyerekekre rossz hatással vannak. Laci ezután közölte, hogy köszöni a lehetőséget, de nem él vele – mondta lapunknak Kós Mihály karikaturista, a mostani tárlat szervezője. Fenekovács hónapokkal később felvetett a kollégáinak, állítsanak ki meztelen témájú képeket egy galériában, a szervezéshez pedig Kóst kérte fel, aki „begyűjtötte” a képeket a barátoktól. Tematikai és stílusbeli megkötés nem volt. A kiállításon Sajdik Ferenc képein például ledéren öltözött vagy ruhátlan nőket látunk, akiket egy-egy kedves állatalak megszólít, melyek akár a a rajzoló egyik híres figurája, Pom Pom világából is jöhettek volna. Pápai Gábor, a Népszava állandó karikaturistája képein meztelenül ábrázol közéleti személyeket, köztük Galla Miklóst, aki mélybe zuhanó Gollamként nyúl a Karinthy-gyűrűért, mely a kiemelkedő teljesítményt nyújtó humoristáknak és szerzőknek jár, és melyért oly sokáig küzdött Laár Andrással, aki eredetileg a díjat kapta. Fenekovács László részletekből építkezik: egyik rajzán női hátsót látunk, melyen egy bélyegzőn Jiří Menzel arca virít – a kép ötletesen idézi fel a rendező Szigorúan ellenőrzött vonatok című filmjének híres, pecsételős jelenetét. Krenner István a tőle megszokott, hosszú lábú, kerek mellű, pucér hölgyeit állította ki, akik a kalandra vágyó férjeket megcsalásra csábítják.  ... és természetesen a sajtószabadság, a hatalom és a karikatúra volt a téma. Plantu mellett beszélgetőtárs volt mind a négy magyar politikai karikaturista: Pápai, Marabu, Weisz és Grafitember. A megnyitó képei Beszélgetés a Műélmény kávézóban És egy videó (Köszönet Körtvélyfáy Zoltánnak) Gratuláció! Kós Mihály karikaturista barátunk Choices (Választék) c. rajzát díjazták az „Akció a gyűlölet ellen: sokszínűség és vallás kiállítás” című kiállításon, melyet most mutatnak be a londoni Westminsteri Egyetemen, valamint idén tavasszal Budapesten és Athénban.  Politikai karikatúrák Magyarországon A humor eredendő kétértelműsége és megfoghatatlansága miatt különösen megnehezítheti annak megállapítását, hogy hol kezdődik valakinek a „sértettséghez való joga”, és hol kezdődik valaki másnak a „joga ahhoz, hogy ne sértődjön meg”. A kihívás még nyilvánvalóbb a karikatúrák esetében, amelyek nagyfokú implicit jellege és kondenzációja tovább járulhat hozzá a törvényes és a jogellenes humor közötti határvonal elmosódásához. Lényeges, hogy a karikatúrák az elmúlt években számos jogi vita és bírósági per középpontjában álltak, a 2005-2006-os Mohamed-karikatúra vitától a Charlie Hebdo elleni perekig. Ezek a jogi viták különösen aktuálisak a digitális korban, ahol a potenciálisan sértő anyagok könnyen globális nyilvánosságot kaphatnak, gyakran meghaladva eredeti kontextusukat és szándékukat. Az ellentmondásos karikatúrák által felvetett jogi problémák még mindig nagyrészt megoldatlanok, és a bírák szilárd jogi alap nélkül találják magukat, amikor ugyanazon kétértelmű karikatúra egymásnak ellentmondó értelmezéseivel foglalkoznak. Az ilyen kérdések egyértelműen döntő próbát jelentenek a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló demokratikus tárgyalások szempontjából. Sürgősségük ellenére azonban a következő kérdésekre nem adnak választ a tudósok, a politikai döntéshozók és a gyakorló szakemberek: Hogyan kezelhetik a bírák a sértő karikatúrák kétértelműségét? Hogyan lehet különbséget tenni az "ésszerű" értelmezések és a kitalált félreértelmezések között? – olvasható a CEU Institute for Advanced Study honlapján. A téma kutatását a CEU koordinálja, ebből az alkalomból találkoztak Budapesten a kutatók egy konferencián, amelyre Pápai Gábort, a Népszava karikaturistáját is meghívták. A konferenciát megelőzően a kutató csapat tagja, a hollandiai Cartoon Movement vezetője, Tjeerd Royaards a MÚOSZ Karikaturista szakosztály tagjaival is találkozott. A beszélgetésről Tjeerd „Political Cartooning in Hungary” címmel írt a Cartoon Movement oldalán, melyet itt lehet elolvasni: Tjeerd Royaards, a holland Cartoon Movement vezetőjének írása, Political cartooning in Hungary, itt olvasható.  |
